Annak ellenére, hogy az akácot Amerikából telepítették be négyszáz évvel ezelőtt, az akácfa az egyik legelterjedtebb növény Magyarországon.
Fehér akác jellemzői
A fehér akác (Robinia pseudoacacia) viszonylag igénytelen és gyorsan növő fa, amelyet az alföldi futóhomok megkötése érdekében telepítettek be az amerikai kontinensről. Szinte mindenre felhasználható kemény fája van, frissen vágva is kiváló tüzelő. Az akác megnőhet 25 méter magasra, törzse pedig elérheti akár az 1 méter átmérőt is.
A fa sok ággal rendelkezik, idővel sötét és barázdált kérget nevel. Tavasszal nyíló fehér virágai illatos, lelógó fürtökben nyílnak. A virágai ehetők, szörpöt, lekvárt is főzhetünk belőlük. Az akácvirág a méhészek számára igen fontos, mivel a legjelentősebb mézelők közé tartozik. A fát a méhészek karácsonyfájának is nevezik.
Az akácfa értékes üzemanyagként, hajógyártásban, ajtók, parketták gyártásához. Hüvelyes termése kemény, barna magvakat tartalmaz. A talajra hulló magok évtizedekig csírázóképesek maradnak, a csírázás feltétele a maghéj megsértése vagy megfelelő hőhatás. Nem csupán magok útján, hanem sarjakkal is szaporodik.
Jól tűri a szennyezett levegőt, ezért gyakran ültetik forgalmas utak mentén. Gyakran nő együtt a fekete bodzával.
Rózsás akác jellemzői
A rózsás akác (Robinia hispida) az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részein őshonos. Manapság már a világ egyéb tájaira is betelepítették dísznövényként. A fehér akáchoz hasonlóan, a rózsás akác is megtelepedett új helyeken.
Ez a lombhullató cserje vagy kis fa 3 méter magasra nő meg. Ágait és szárait kis tüskék és szőrök borítják, kissé ragacsos tapintásúak. Szárnyalt levelei akár 13 levélkéből is állhatnak, fürtökben csüngő virágzatát rózsa-színű virágok alkotják. Termése lapított hüvelytermés. Őshonos élőhelyén a cseroki indiánok a gyökerét fogfájás csillapítására használták. Faanyagából kerítést, íjat és fúvócsövet készítettek, valamint házépítéshez használták.
Manapság elsősorban dísznövényként kedvelik, pirosas rózsaszín virágfüzéreivel kertünk dísze lehet. Pillangós virágait nyáron hozza. Elsősorban szoliter növényként érdemes ültetni, szépsége így érvényesül igazán. A rózsás akác leginkább szélvédett, napos helyen érzi magát jól. A talaj típusára nem kényes, jól fejlődik átlagos kerti talajba ültetve is. Vízigénye alacsony.
Sárga akác jellemzői
A sárga akác, avagy a közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) egy 4-5 méterre növő, gyors fejlődésű bokor vagy kisebb fa, mely május-júniusban tömegesen hozza látványosan szép, aranysárga, 10-20 cm-es fürtökben fejlődő virágait.
Meleg, napos helyet kedvel, fagyálló növény, és a szárazságot is jól tűri. Magról vagy oltással szaporodik. A fehér akáctól eltérően virága mérgező. A virágokat lelegelő állatok teje kesernyés, hányingert, gyomorgörcsöket és légzési zavarokat idézhet elő.
Ne tévesszük össze a hasonló módon aranyesőnek titulált aranyfával (Forsythia), mely kora tavasszal virít, és minden részében erősen mérgező.
Lilaakác jellemzői
A pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú, lombhullató lilaakác (Wisteria sinensis) akár 10 méter magasra is fel tud kapaszkodni, ezért készíthetünk számára fából-fémből lugast, hogy a szerkezet lábához ültetett tövek felcsavarodhassanak rá. A házfal mellé telepített lilaakácnak is érdemes támasztékot készíteni, de bárhová is telepítjük, figyeljünk arra, hogy napos helyre legyen ültetve. Az ültetőgödör legyen jó mély és széles.
A lilaakác a tápanyagban dús és jó vízáteresztő képességű talajt igényli, ezért az ültetőgödröt érdemes istállótrágyával feltölteni. Miután elhelyeztük a gödörbe, már csak egy alapos megöntözés szükséges, amit heti rendszerességgel meg is kell ismételni.
Mivel fiatal korban a lilaakác fagyérzékeny, ezért mindenképpen érdemes pár éven át betakarni a növény alsó részét 30 cm-es magasságig szalmával, felaprított levelekkel vagy talajtakaró hánccsal, amellyel megelőzhetjük a téli talajátfagyás okozta növénygyengülést.
