Menu

Allergiás betegségek és vizsgálat

A túlzott iparosítás miatt egyre több ember szenved allergiás betegségekben. A népesség 25%-ának életében legalább egyszer voltak allergiás reakciói.

Allergiás reakció akkor jelentkezik, amikor a szervezet tévedésből ártalmasnak ítél egy bizonyos anyagot. Úgy reagál rá, mintha az baktérium, élősködő vagy vírus lenne, és antitesteket bocsát ki a betolakodó elpusztítása érdekében.

Normális körülmények között ez megvédené a szervezetet a kórokozóktól, és erősítené az ellenálló képességet velük szemben. De allergia esetén a reakció eltúlzott. Az antitestek ahelyett, hogy védelmeznék a szervezetet, egy sor zavaró tünetet idéznek elő.

Az allergia kialakulása

Sok szakember úgy véli, hogy a jelenlegi életmód veszélyezteti az immunrendszert, amely utasítja az egyes sejteket a betolakodók elpusztítására. Az allergén hatására hisztamin szabadul fel, amely összehúzza a hörgőizomzatot, áteresztővé teszi az érfalat; továbbá hatására prosztaglandin termelődik, ami fájdalmat vált ki. Ezek következményei a jól ismert allergiás, gyulladásos tünetek, az érzékenység és a viszketés. A leggyakrabban érintett testrészek az orr, a torok, a légutak, a bőr és a szem.

Nincs egyetértés abban, hogy melyik immunglobulin felelős az allergiás reakciókért. Az széles körben elfogadott, hogy az immunglobulin-E (IgE) közrejátszik ebben. Néhány szakember véleménye szerint azonban az immunglobulin-A és -G (IgA, IgG) szintén felelős a túlérzékenység bizonyos típusaiért, főként az élelmiszer-allergiákért. Mások úgy gondolják, hogy sok allergiás reakció a fehérvérsejtek védekező harcának következménye, amelyekről azt tartják, hogy mérgező vegyületeket „lőnek ki” az allergénekre.

Örökletes hajlam

Bárhogy zajlik is le pontosan ez a folyamat, az ismert — legalábbis valamennyire —, hogy genetikusan öröklődik, ami megmagyarázza, miért oly gyakori családi betegség a különféle allergia. Ha mindkét szülőnél előfordultak allergiás problémák, akkor 80% az esélye annak, hogy a gyereknél ez megismétlődik. Ahol csak az egyik szülő allergiás, ott 50%, ahol egyik sem, ott 20% az esélye az allergia kialakulásának.

Ezt a programot néhány gén hordozza. A feltevések szerint minél több ilyen mutáns gén található az egyén génállományában, annál nagyobb az allergia kockázata. Ha csak egy-két gén tartalmazza ezt az eltérő információt, akkor az adott személynek többször kell érintkeznie egy allergénnel, mielőtt kialakulnak a tünetek.

Az immunrendszer

Néhány szakértő úgy véli, hogy az allergiás betegségek növekvő arányának a túlvédelmezett immunrendszer az oka. Bizonyos betegségek teljes kiirtása, a gyermekbetegségek elleni immunizáció miatt a szervezet védekezőrendszerének nincs elég gyakorlata; szükség esetén nem képes megfelelően működni, ugyanúgy, mint pl. az izmok, amelyek nincsenek edzésben.

Ennek a teóriának a védelmezői arra az ismert tényre hivatkoznak, hogy a kis családok gyermekei és az elsőszülöttek körében többször fordul elő allergia és fertőzés, mint a nagy családokban és a későbbi gyermekeknél. Ennek az lehet az oka, hogy ez utóbbiak egészen kis koruktól kezdve több fertőzésnek voltak kitéve.

Más elemzők a növekvő életszínvonalra mutatnak rá. A központi fűtés, a jól szigetelt lakások kedvező körülményeket biztosítanak a házipor-atka elszaporodásához; ez a szabad szemmel nem látható élősködő a puha bútorszövetben telepszik meg, és mikroszkopikus méretű ürüléke allergiát, asztmát idéz elő.

A közlekedés okozta légszennyezés sok allergiás betegséget vált ki. Ezt támasztják alá a németországi felmérések adatai: az egyesítés előtt a gazdagabb nyugati részen jóval elterjedtebb volt ez a betegség. Most, amikor az ország keleti felében is hasonló életstílus kezd kialakulni, ugyanannyi az allergiás betegek aránya, mint a nyugati országrészben.

Lényegében minden anyag okozhat allergiás reakciókat, de vannak olyanok, amelyek a többinél gyakrabban. Az egyik fő allergén a szabadban található növényi pollen, ami szénanáthát idéz elő; a lakásban pedig a házipor-atka. További allergének: penészgomba, toll, nikkel, latex, festékek, a szőrös állatok hámpikkelyei, továbbá az élelmiszerekben található sokféle allergiakeltő anyag.

Az allergia tünetei

Az allergiás reakciók egyénenként nagyon eltérők. Egy adott allergén, amely az egyik embernél tünetek sorát váltja ki, a másiknál egészen eltérő reakciót okoz.

Ugyanaz az allergén különböző testrészeket érinthet, és különböző mértékben. A leggyakoribb tünetek az allergiás rhinitis (orrfolyás), a bőrkiütések, az asztma, a csalánkiütés (vagy sömör) és az ekcéma.

Néhány gyógyító egyáltalán nem tulajdonít jelentőséget azoknak a testi reakcióknak, amelyek egy bizonyos anyaggal érintkezve szokás szerint bekövetkeznek. Szerintük bizonyos betegségtünetek — beleértve az irritábilis vastag-bél szindrómát és a migrént (amit ételintolerancia is okozhat) — allergiás reakciónak minősülnek. Mivel az ún. allergiák ezen tünetei nem szükségszerűen követik mindig ugyanazt a felismerhető mintát, olykor elkerülik az orvos figyelmét, ha nincsenek jelen a klasszikus IgE-reakciók, mint az anafilaxiás sokk (ami mindig IgE-reakció) vagy szénanátha, asztma és ekcéma (általában jelen van) esetében.


Az allergia diagnózisa

Az allergiás megbetegedések számának növekedésével a diagnosztizációs módszerek is gyarapodtak; némelyek tudományosan megalapozottabbak, mint mások. Kettőt rendszeresen használnak az allergológusok, az egyik a bőrpróba, a másik a RAST-teszt (radioaller-gosorbent-teszt).

A bőrpróba során megkarcolják a bőrt, majd a gyanús allergén anyag oldatát rácseppentik.

Az igazi allergén azonosítása bőrteszttel történik. Különböző allergéneket -port, pollent és gomba-spórákat – helyeznek el a bőrön.

A RAST-teszt egy vérvizsgálat, amely során a vérmintát összekeverik a feltételezett allergénekkel, majd megmérik az IgE-antitest-reakciót.

Az egyik elterjedtebb módszer, az ún. ELISA (enzyme-linked immunosorbent assay = antigének vagy ellenanyagok kimutatására alkalmas eljárás, amely az antigénhez vagy ellen-anyaghoz kapcsolt enzim aktivitásának meghatározásán alapul) ugyanezen az elven alapul.

Vitatott módszerek a citotoxikus vizsgálatok, mint az ALCAT (antigén, leukocita celluláris antitest-teszt) vagy az élelmiszer-allergén celluláris vizsgálat (FACT), amely a fehérvér-sejtek aktivitását méri. A Vega-teszt és a kineziológia mint természetgyógyászati módszerek vitatott eljárások az orvosok körében.

Élelmiszer-érzékenység, allergia

Becslések szerint minden harmadik ember érzékeny valamilyen élelmiszerre. Általános tény, hogy kétféle élelmiszer-érzékenység létezik. Bár egymástól teljesen eltérőek, gyakran összetévesztik őket, mivel mindkettő az ételekkel kapcsolatos.

A legkomolyabb közülük az élelmiszer-allergia. Általában súlyos, hányást, bőrkiütéseket, asztmát, ekcémát vagy anafilaxiás sokkot okoz. Mindig immunglobulin-E-t (IgE) mozgósít, és az allergént tartalmazó étel elfogyasztása után azonnal jelentkezik. Ebből az ételből már a legkisebb mennyiség is súlyos reakciót provokálhat. Ez a fajta allergia gyermekkorban alakul ki, és az egész életen át is eltarthat. Gyakori kiváltó okok a földimogyoró, a tojás, a szezámmag, a citrusfélék és a kagyló.

A másik típusú érzékenység az ún. ételin-intolerancia. A tünetei akkor jelentkeznek, amikor a szervezetből hiányzik a tápanyag — pl. a tejben található laktóz, tejcukor — lebontásához szükséges enzim. Néhány élelmezési szakember és természetgyógyász véleménye szerint egy másfajta ételintoleranciáról van szó, ha a beteg bizonyos ételeket nem tud megemészteni, és másról, ha a lebontott tápanyag könnyen felszívódik.

A túlérzékenységet kiváltó étel felderítésének legmegbízhatóbb módja az eliminációs vagy kizárásos diéta. Azonban ez időt és elkötelezettséget igényel az egyén részéről, és allergológus vagy egy szakképzett táplálkozási szakértő irányítására is szükség van.

Az érintett személy csak meghatározott ételeket ehet, olyanokat, amelyek nem okoznak allergiát. Ebbe a kategóriába tartozik a bárányhús, a körte, a rizs, a pulyka és a paszternák. Azután fokozatosan új ételeket vezetnek be az étrendbe, hogy lássák, ezek kiváltanak-e vala-milyen reakciót. A „tettes” pontos meghatározása lassú folyamat, mert csak 3-4 naponta lehet új ételt bevezetni, és mindegyiknél 72 órába is beletelhet, mire a reakció jelentkezik. Mégis ezek a diéták mégis krónikus gyulladásos betegségek, pl. reumatoid arthritis és Chron-betegség esetén is segítenek.

Az allergia kezelése

Eléggé meglepő, hogy egy ilyen betegségnek, mint az allergia, amely megosztja az orvostársadalmat, nincs olyan kipróbált, kikísérletezett gyógymódja, amely jelenleg általánosan elfogadott lenne.

A leghatékonyabb kezelés az allergén anyag kerülése, azaz ha valaki allergiás a tojásra, annak nem szabad tojást, illetve tojást tartalmazó ételeket fogyasztania. Ha az allergén történetesen a pollen, azt nem igazán egyszerű elkerülni, bár némileg segít, ha az érintett személy csukott ablaknál vezet vagy alszik. Ám más allergéneknél nem mindig van lehetőség erre az egyszerű megoldásra.

Néhány orvos a deszenzibilizálásnak nevezett módszerben hisz, ami hasonló elven működik, mint az immunizálás. Ha a betegnek injekció formájában beadják a feltételezett allergén hatóanyagát, akkor a szervezetben immunitás alakul ki ezzel az anyaggal szemben. Az injekciósorozat alatt fokozatosan növelik az adagot. Ennek a módszernek az a nagy hátránya, hogy egy egész éven át tart, és a beadott allergén injekciók olykor súlyos allergiás reakciókat váltanak ki, továbbá a deszenzibilizáláshoz a betegnek rendszeresen be kell járnia a kórházba.

Különböző kutatócsoportok jelenleg arra törekszenek, hogy kifejlesszenek egy speciális allergia elleni oltóanyagot. Szándékukban áll újraprogramozni az immunrendszert, hogy az leállítsa az allergiás reakcióhoz vezető biokémiai folyamatokat. Azok az allergiás tünetek, amelyeket a hobbiállatok okoznak, enyhíthetők és talán kiküszöbölhetők az állat alapos lemosása által. Az öntözőcsővel való lemosásnál hatékonyabb, ha az állatot belemerítik a vízbe, mivel így több hámpikkely ázik le róla (nem a szőr a veszélyforrás).

Fontos elolvasni minden termékismertetőt az esetleges allergén elkerülése érdekében. Szerencsére a gyártókban is egyre inkább tudatosodik az allergia esetleges veszélye, ezért igyekeznek pontosabb tájékoztatást adni a termékek alkotórészeiről, pl. tartalmaz-e földimogyoró-olajat, vagy latexből készült-e stb.

A gyermekkori allergia a legtöbb esetben magától elmúlik. Pl. a hétéves korú asztmás gyermekeknek csupán egynegyedük szenved felnőttkorában is ebben a betegségben.

Szénanátha

Az egyik leggyakoribb — a népesség 20%-át érintő — allergiás betegség a szénanátha. Allergiás rhinitis néven ismert, mivel az orr nyálkahártyáját érinti. Semmi köze nincs a szénához: a fák, füvek és gyomnövények pollenjei váltanak ki allergiás reakciókat. Virágzásuk időszakában a pollen a nyálkahártyákat irritálva orr-, torok- és szemviszketést okoz; az érintett személy orra folyik, tele van váladékkal.

Az orr-tünetek miatt a betegek gyakran használnak decongestiv sprayket, amelyek összehúzzák a nyálkahártya ereit. De ezek csak átmenetileg enyhítik a tüneteket, sőt, olykor fel is erősítik őket, mivel a hatás megszűnése után a nyálkahártya sokkal jobban megduzzad, mint korábban, továbbá kiszárítják az orr védelmét szolgáló orr-nyálkát. Hosszan tartó használat esetén a szervezet már nem reagál ezekre a készítményekre, ezért ezek a későbbiekben semmilyen enyhülést nem hoznak.

Az antihisztaminok általában eredményesek, de ezek az egész szervezetre hatnak. Sok beteg előnyben részesíti a helyi, célzott gyulladáscsökkentő kezeléseket — mint az antihisztamin- vagy szteroidtartalmú orr-vagy szemcseppeket —, amelyek nem idéznek elő álmosságot.

Meglepő módon a városlakók között több a szénanáthás beteg, mint vidéken élő társaik közt. Ennek az lehet az oka, hogy a közlekedés miatti levegőszennyezés felerősíti a pollenek irritáló hatását. Ez a magyarázata annak is, hogy napjainkban négyszer több a szénanáthás beteg, mint a korábbi évtizedekben.

Ma már azonosították a szénanátha kiváltó okát, ez a pollenben található fehérje alkotórésze, egy profilin nevű anyag. Ez a felfedezés talán segít megtalálni a betegség új gyógymódját.

A szénanáthás tünetek megelőzése

A szénanáthában szenvedő beteg sok lépést tehet a pollenek elkerüléséért:

  • Hallgassa az időjárás-jelentést. Ha a levegőben található pollenérték 50 fölött van, akkor ne tartózkodjon hosszú ideig a szabadban, különösen ne, ha száraz és szeles az idő.
  • Az orrlyuk belsejét kenje be vazelinnel, ami felfogja a pollent, megelőzendő az orr- és toroknyálkahártya irritációját.
  • Még az est beállta előtt szedje be a száradó ruhákat, és csukja be a hálószobaablakot, mivel a levegő lehűlésével a pollenkoncentráció emelkedik.
  • Vidéki utazás, természetjárás után zuhanyozzon le, mosson hajat, megszabadulva ezáltal a bőrére tapadt pollenektől.
  • Autóvezetés közben ne húzza le az ablakot!
  • Szorosan illeszkedő napszemüveget viseljen, hogy a pollen ne szálljon a szemébe.
  • A szabadságát töltse tengerparton vagy a hegyekben, ahol a pollenkoncentráció alacsony.