Az anyósnyelv (Szobai szanszeviéria) az egyik legkönnyebben nevelhető és tartható szobanövényünk.
Az anyósnyelv fajták jellemzői
Család: Spárgafélék (Asparagaceae)
Tudományos név: Sansevieria trifasciata
Származási hely: trópusi Afrika, Ázsia.
Egyéb elnevezései: anyósnyelv, szobai szanszeviéria, szobai tigrislevél
A szanszeviéria hazája főleg Dél-Afrika, de Arábiában és Burmában is elterjedt. Levélrostjaik miatt bizonyos Sansevieria-fajokat Indiában termesztenek is.
A nemzetségbe mintegy 50 faj tartozik, amelyek a legellenálló-képesebb növények közé sorolhatók. Néhány közülük kiváló szobanövény. Leggyakrabban a Sansevieria trifascrata (magyar nevén szobai szanszeviéria, vagy anyósnyelv) látható, amelynek néhány fajtáját is árusítják: a ‘Laurentii’ levelei sárga szegélyűek, a ‘Hahnii’ kis termetű, a ‘Golden Hahnii’ szalma és kankalinsárga csíkozású, a ‘Silver Hahnii’ levelei pedig ezüstös-szürke rajzolatúak.
A növények vaskos, kúszó gyöktörzset képeznek, ebből fejlődnek a kemény, többnyire lándzsa alakú, akár 80 cm hosszúságot is elérő, felálló tőlevelek, amelyek mindkét oldalán világos- vagy sötétzöld, hullámos keresztsávok húzódnak. A ‘Hahnii’ fajták legfeljebb 20-25 cm magasak, széles lándzsás vagy tojásdad leveleik jóval kisebbek, levélrózsát képeznek.
Díszérték tekintetében a virágok alárendelt szerepűek a szanszeviériáknál. Alkalmanként 20-50 cm magas tőkocsányokon apró, 6 cimpájú, fehéres-zöld virágokból álló fürtvirágzatok jelennek meg, amelyek kellemes illatúak.
Anyósnyelv gondozása
Az anyósnyelvek (szanszeviériák) minden helyiségben jól fejlődnek, amennyiben az elég meleg és világos. Napos vagy világos, félárnyékos, egész évben szobahőmérsékletű helyet kívánnak. A hőmérséklet télen sem süllyedhet 15 °C alá. A tarka levelű fajták több fényt és meleget (20-22 °C) igényelnek. Minél világosabb helyen állnak, annál szebben színeződik a levélzetük.
A száraz szobalevegő iránt érzéketlenek, ez nagyon értékes tulajdonságuk. Egész évben csupán mérsékelten öntözzünk, de minél világosabb és melegebb helyen tartjuk a növényt, annál több vizet kapjon. A meszes öntözővizet is elviseli. A túlöntözés és a pangó víz a szanszeviéria pusztulását okozhatja. Különösen káros, ha az öntözés után lehűl az ültetőközeg. Mindig csak akkor öntözzünk, amikor az ültetőközeg felszíne már megszáradt.
Nyáron kéthetenként kaktusztrágyával tápoldatozzunk. A levelek szilárdabb szövetűek lesznek, ha szűkös adagokkal dolgozunk. Ha a gyökerek megjelennek a felszínen, ültessük át a növényt B-jelzésű virágföldbe, egy számmal nagyobb méretű, lapos cserépbe.
Anyósnyelv szaporítása
A növénybarátok számára a tőosztással végzett szaporítás a legegyszerűbb és legbiztonságosabb. Levéldugványozással is szaporíthatjuk a szanszeviériát.
Érett levélből 6-8 cm hosszú darabokat vágunk, amelyeket tőzeg-homok keverékbe tűzdelünk, és 20-22 °C talaj- és léghőmérsékleten nem túl nedvesen tartunk. Néhány hét múlva a dugványok meggyökeresednek, és kis növénykéket képeznek.
Fontos tudnivaló, hogy a Sansevieria trifasciata ‘Laurentii’ fajta sárga szegélyű levéldugványaiból a fajra jellemző zöld levelű egyedek képződnek! Ezt a fajtát tehát előnyösebb tőosztással szaporítani.
Néhány Sansevieria-faj nagyon szilárd és hosszú levélrostokat tartalmaz, amelyek feldolgozhatók, és például a kötélgyártásban vagy íjhúrként hasznosíthatók.
Növényvédelem
Ritkán fordulnak elő. Esetenként a vincellérbogár lárvái károsíthatják. Az állatok éjszaka táplálkoznak, ezért nehezen fedezhetők fel. Az esetleg visszamaradó szürkészöld ürülékszemcsék alapján következtethetünk a jelenlétükre. A túl nagy nedvesség gyökérrothadást okoz. Túlságosan sötét helyen vagy alacsony hőmérsékleten foltok keletkeznek a leveleken.
