A csuporka már nem új keletű dísznövény, de egzotikus szépségével még mindig szinte megdöbbenti a növénykedvelőket. Sokszor gloxínia (Gloxinia) néven találkozunk vele, mely a nemzetség korábbi tudományos neve volt, de hívják csuporkának is.
Csuporka, gloxínia jellemzői
A gloxíniák rengeteg színben és több virágformában léteznek. A virágüzletekben tavasszal és nyáron kaphatók virágzó példányai, de téli időszakban a gumói is könnyen beszerezhetők. A gloxíniát gyakran alkalmi növényként kezelik, és elvirágzása után kidobják, pedig továbbnevelve évről évre több virágot hoz. Megfelelő gondozás mellett igen hosszú életű növény.
A gloxínia a Gesneriaceae családba tartozik. Legtöbb kertészeti fajtája hibrid eredetű. A Sinningia speciosa található meg bennük a legnagyobb arányban, de a Sinningia eumorpha, Sinningia guttata és a Sinningia hirsuta fajokat is felhasználták a nemesítésük során.
A Sinningia speciosának a természetben is több változata ismert, ezek némelyikét korábban külön fajként írták le. A mai fajták rendkívül változatos virágokkal rendelkeznek. A piros, bordó, fehér, rózsaszín, bíbor, ibolya és lila minden árnyalatában megtalálhatóak. Virágaik lehetnek egyszínűek, fehéren szegélyezettek, pettyesek és csíkosak is. Akadnak telt és félig telt virágformájú fajták is.
A gloxínia ősei Dél-Amerikából származnak. Természetes élőhelyeiken egy száraz és egy esős évszak váltja egymást, a száraz időszakot gumójukba visszahúzódva vészelik át. Nevelésük során figyelembe kell vennünk az életritmusukat.
A gloxínia tavasztól őszig növekszik és virágzik, ez idő alatt tartsuk nyirkosan a földjét. Ősszel, mikor fejlődése leáll, fokozatosan szüntessük meg az öntözést, amíg a levelek teljesen el nem száradnak. Távolítsuk el az elszáradt leveleket, és a behúzódott növényt tartsuk 18-20 °C-on, ebben az időszakban nincs szüksége öntözésre. Február-márciusban szedjük ki a gumót a cserépből, és ültessük friss virágföldbe. A gumó felszíne egy szintben legyen a talaj felszínével. Ha a növény már kinőtte a cserepet, egy számmal nagyobb ültetőedényt használjunk.
Gondozása
Egész évben tartsuk 17-22 °C-on. A növekedési időszakban vízigénye közepes. Mindig tartsuk nyirkosan a földjét, de ne álljon vízben a növény. Az öntözést októberben fokozatosan csökkentsük, majd a levelek fonnyadása után teljesen szüntessük be.
A nyugalmi időszak után a friss földbe ültetett növényt tartsuk ismét nyirkosan, a nedvesség hatására hamar kihajt. Általában nincs szükség külön párásításra, de ha nagyon száraz a szoba levegője, a növényt kavicsokkal és vízzel telt tálca fölé helyezhetjük. Ne spricceljünk vizet a leveleire, mert ez elhalt foltokat okozhat a növényen.
A tőzeges virágföld megfelelő ültetőközeg a gloxínia számára, esetleg némi folyami homok keverhető bele a jobb vízáteresztés végett.
Tavasszal és nyár elején kéthetente adagoljuk a virágos szobanövények számára készült tápoldatot. Az előírt mennyiség felét érdemes csak az öntözővízbe tenni, mert a töményebb tápoldat káros a gyökérzetére. Nyár végén fejezzük be a tápoldatozást, hogy felkészülhessen a behúzódásra.
A gloxínia közepes fényigényű. Kedveli a fényes, de közvetlen napsütéstől védett helyeket. A túl erős napsugárzás a leveleit megégeti. A kevés fény sem kedvező számára, ilyenkor gyenge, sápadt hajtásokat nevel, virágzása elmarad, és rövidesen el is pusztul. Nyáron szabadba is kitehető, de mindig félárnyékos helyre tegyük. Az elnyílott virágokat tőből távolítsuk el.
Ha betartjuk ezeket a tanácsokat, a gloxínia évről évre gyönyörűbb lesz. Az idős példányok gumója ököl nagyságú is lehet, és fáradhatatlanul ontja a virágokat.
Szaporítása
Otthoni körülmények között legkönnyebben levéldugványozással szaporítható.
A szaporítást nyár elején végezzük. Válasszunk néhány már kifejlett és egészséges levelet, és vágjuk le őket a levélalapnál. Ne kopasszuk meg túlságosan az anyanövényt, maximum 3 levelet szedjünk le róla. A leveleket dugványozzuk nedves tőzeg és folyami homok keverékébe. Használhatunk gyökereztető hormonkészítményt is, de nem feltétlenül szükséges.
A kis növények körülbelül 6 hét után jelennek meg 90%-os páratartalom és 25 °C-os hőmérséklet mellett. A nagyobb leveleket több részre is vághatjuk, ilyenkor is a sebzési felület kerüljön a talajba. Az új növénykék ebben az esetben a főereknél fognak kifejlődni. Amikor a szaporítványoknak már 3-4 levele kifejlődött, ültessük őket külön cserepekbe, és kezeljük őket úgy, ahogy a kifejlett növényeket.
A nagy gumók szétdarabolásával is szaporíthatjuk a gloxíniát. Ez a szaporítási mód kissé kockázatos, mert a sérült gumó elpusztulhat, de siker esetén hamar virágzóképes növényekké fejlődnek a szaporítványok. A gumó szétosztására átültetéskor kerüljön sor. Tél végére már láthatók a hajtáskezdemények a gumó felszínén. Egy éles késsel vágjuk 2-3 felé a gumót úgy, hogy minden részen legalább egy hajtáskezdemény legyen. A sérüléseket szórjuk be faszénporral vagy fahéjjal. Utóbbi gombaölő és baktériumölő hatása miatt különösen hasznos. Hagyjuk a darabokat 2-3 napig száradni, majd ültessük el őket a kifejlett növényekhez hasonló módon. Az első két hétben óvatosan locsoljuk, nehogy rothadásnak induljanak.
Szaporítás magról
A csuporka magról is jól szaporítható. Ennek a szaporítási módnak elsősorban a nemesítésben van nagy szerepe, ha kísérletező kedvűek vagyunk, otthon is megpróbálkozhatunk vele. Az utódnövények ilyenkor gyakran az anyanövénytől eltérő színűek lesznek. Ha sikeresen beporzódott a virág, a növényen termések fejlődnek. Az érett termés megbarnul és szétnyílik.
Az apró magvakat tároljuk szobahőmérsékleten, száraz helyen. A magvetést február-márciusban végezzük. Nedves tőzeg felszínére vessük. Ne takarjuk a magokat földdel. Helyezzük a szaporítóedényt közvetlen fénytől védett helyre. Biztosítsunk számukra 80-90%-os páratartalmat és 22-25 °C-os hőmérsékletet.
A magok 2 héten belül kikelnek, ekkor tegyük világos helyre. Fejlődésük akkor megfelelő, ha napi 12-16 órán át fény éri őket. Ezért érdemes tél végén-tavasszal végezni a magvetést, mert ilyenkor már egyre hosszabbak a nappalok.
Növényvédelem
A növény pusztulását általában gondozási hibák okozzák. A túl kevés fény sápadt, megnyurgult hajtásokat eredményez, a túl sok napsütés pedig megégeti a leveleket. A kelleténél erősebb fény jele lehet még a leveleken jelentkező klorofillpusztulás, mely kacskaringós világos mintákat okoz a levélen. Rokonánál, az afrikai bolyánál is ugyanilyen tüneteket okoz az erős fény.
Betegségek és kártevők ritkán támadják meg. Esetleg levéltetvek, takácsatkák veszélyeztetik, melyek rovar- és atkaölő szerekkel elpusztíthatók. Szürkepenész (Botrytis) is károsíthatja, de ez általában a túlöntözés és az alacsony hőmérséklet következménye.
