Japán szentfa (Nandina domestica)
A Japán Szentfa, melyet a borbolyafélék családjába sorolunk, örökzöld cserje mely díszes termésekkel és különleges levélzettel büszkélkedik. Habár Japánban nagy népszerűséggel bír, a fagyos időkkel csak mérsékelt mértékben bír. Megfelelő helyen, védett fekvésben és nem extrém hideg körülmények között Magyarországon is túléli a telet.
Téli időszakban piros bogyói és színpompás levelei miatt különösen szembetűnő. Bár „mennyei bambuszként” is hivatkoznak rá a szépsége miatt, nem áll kapcsolatban a bambuszokkal. A japán szentfa nem növekszik magasabbra 1-1,5 méternél, és elegáns megjelenésű. A nyár elején apró virágokat hoz, amiből ősszel piros termések fejlődnek ki, melyek sokáig a cserjén maradnak. A növény lándzsa formájú levelei ősszel váltanak bíbor színűre, főleg ha sok napfény éri.
Figyelem, a növény minden része mérgező!
Gondozása
A növény jó vízelvezetésű, tápanyagokban dús, enyhén nedves talajt szeret, és napos vagy félárnyékos helyet részesít előnyben. Leginkább az ország melegebb részein érdemes ültetni. Az optimális ültetési hely a nyugati vagy keleti fekvésű, épületek által védett területek. Mivel hazánkban a kemény fagyok alkalmával leveleket veszíthet, érdemes lombtakarással védeni. Az idősek közül néhány növény hajlamos a kopaszodásra, ezért néha visszavágást igényel.
Ha télen károsodik, tavasszal mély vágást igényel. A Japán Szentfa általában jól ellenáll a kártevőknek, de ha túlzottan lúgos a talaj, a levelek sárgulhatnak.
Szaporítás módja
Magról vagy dugványokból lehetséges.
