Kenciapálma (Howea forsteriana)
A kenciapálma Ausztráliában őshonos mutatós pálma, igen kedvelt szobanövény, amely fiatal korától egészen idős koráig elegáns dísze a lakásnak. Nagyobb helyiségben, floráriumban vagy nyáron, védett helyen tartva szoborméretűvé terebélyesedhet, amely szoliterként is páratlan látványt nyújt.
A kisebb cserépben nevelt példányok gyökerei szűk helyre szorulnak, így csak 3 m magasra nőnek. A természetes élőhelyén elérheti a 18,5 m-es magasságot is. Ha azt szeretnénk, hogy a növény szépsége igazán érvényesüljön, válasszunk egy jól fejlett példányt, és a háttérből világítsuk meg, hogy tetszetős sziluettje kirajzolódjék a halványszínű festett falon.
Igényei
A kenciapálmának az aktív növekedési időszakban 18 °C-ra van szüksége, és általában legalább ennyire, ha azt akarjuk, hogy megmaradjon. Télen inkább a hűvös helyet kedveli. Nyáron biztosítsunk számára huzatmentes, jól szellőző helyet. Nagy melegben ki is tehetjük a szabadba, szélmentes helyre. Nem szereti a közvetlen napfényt, ezért félárnyékos helyre tegyük. A bőséges, de szűrt fényben egyenletesen fejlődik, és nem kopaszodik fel.
Öntözés
Langyos vízzel alaposan öntözzük meg, majd a következő locsolással várjunk, amíg a talaj felszíne kiszárad. Alacsonyabb hőmérsékleti viszonyok között kevesebb vizet kapjon. Ha a hőmérséklet rendszeresen 20 °C fölé emelkedik, naponta permetezzük a növényt.
Tápanyag-utánpótlás
A szükséges páratartalmat úgy biztosíthatjuk, hogy a cserepet nedvszívó granulátummal teli tálcára állítjuk, de a cserép alja ne álljon vízben. Meleg nyári időben zuhanyozzuk le. Frissen átültetett példányokat hat hónapig nem kell tápoldatozni.
Átültetés
Ha a kenciapálma kinőtte a cserepét tavasszal ültessük át, lehetőleg jó mély cserépbe. A kifejlett, nagy növényeket jó vízelvezető, agyagos talajba ültessük – ami biztosan megtartja -, vagy tőzegalapú talajba, amelyhez körülbelül egynegyed rész folyami homokot keverjünk.
Nagyszerű, erős díszítő hatású együttest hozhatunk létre, ha több kenciapálmát ültetünk egy ládába.
A kenciapálma lehetséges betegségei
Vörös takácsatka – a levelek fonákján tenyészik. Ha a levelek fonákját rendszeresen permetezzük, távol tarthatjuk a kártevőket. Sajnos gyakran előfordul, hogy mire észrevesszük őket, már nagy kárt okoztak. Használjunk rovarirtóval kezelt, a földbe tűzdelhető nyilacskákat.
Pajzs és bibortetveket denaturált szeszbe mártott vattacsomóval távolítsuk el.
A tripszek, amelyek a levelek ezüstös elszíneződését okozzák, magas hőmérsékleten fejlődnek. Lehetőleg csökkentsük a hőmérsékletet, és használjunk megfelelő rovarírtószert.
