A természet legbájosabb ragadózója, amit ma már könnyen be lehet szerezni, de tapasztalataim szerint, a tartása nagy odafigyelést igényel.
Vénusz légycsapója jellemzői
A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) a harmatfűfélék (Droseraceae) családjába tartozik, nemzetségének egyetlen faja. A Vénusz légycsapója az USA délkeleti részén őshonos. A természetben már csak kis populációi találhatók meg Észak- és Dél-Karolina tőzeglápjain.
Felépítését tekintve tőlevélrózsás növény. Rövid szára a talajban található, innen fejlődnek ki különös levelei. A levélnyél kiszélesedett, gyakorlatilag ez a rész néz ki levélnek. Ennek végén található a jellegzetes csapó, mely a levéllemez módosulata. A Csapó szélén található nyúlványokat pilláknak vagy fogaknak nevezzük, feladatuk a zsákmány menekülésének megakadályozása. A csapók belső része élénkpiros színű, és néhány érzékeny szőrszálat rejt.
Csapdái a természet mesterművei. Egy hajtáscsúcson egyszerre 6-8 olyan levél található, melyeken működőképes a csapda, ezek folyamatosan cserélődnek. A tövénél dúsan sarjadzik, ezért idővel dús csoportokat képez.
Tavasszal tör elő a növény főhajtásából fejlődő virágzat, mely hosszú száron ül, hogy a rovarok a csapdáktól biztos távolságban végezhessék megporzó munkájukat. A virágok öt sziromlevéllel rendelkeznek, és fehér színűek. Beporzódása után a növény fényes fekete magvakat érlel.
Gondozása, igényei
A Vénusz légycsapója különös növény, még azok is érdeklődést mutatnak iránta, akiket egyébként nem túlzottan kötnek le a növények. Manapság már könnyen beszerezhetők a nagyobb virágüzletekben vagy kertészeti áruházakban. Az interneten is számos jó cikket találhatunk a tartásukkal kapcsolatban. Tartása egyébként nem bonyolult, de a szokásosnál több odafigyelést és szakértelmet igényel. Ha betartjuk a gondozásával kapcsolatos tanácsokat, sokat gyönyörködhetünk ebben a nem mindennapi növényben.
Fényigény
A Vénusz légycsapója meglehetősen fényigényes növény. Tavasztól őszig lehetőleg a szabadban tartsuk, olyan helyen, ahol naponta néhány óra közvetlen napsütés is éri. Csapóinak belseje csak akkor lesz élénk színű, ha kellő mennyiségű fényt kap. Télen is a lehető legfényesebb helyen tartsuk, bár ilyenkor némelyik fajtája teljesen lehullatja a leveleit.
Hőigény
A növekedési időszakban 20-22 °C optimális számára, de ha ennél melegebb van, az sem okoz problémát. Télen a növény nyugalmi állapotba kerül. Ilyenkor legjobb 0-10 °C-on tartani. Elviseli a valamivel fagypont alatti hőmérsékletet is, de feleslegesen ne tegyük próbára növényünk tűrőképességét.
Öntözés
A Vénusz légycsapója mocsári növény. Így állandóan nedves talajt igényel. A növekedési időszakban a cserepét állítsuk 1-1,5 cm mély vízbe. Télen viszont tartsuk nedvesen ültetőközegét, de ne állítsuk vízbe a növényt. Az egyik nagy nehézsége a tartásának az, hogy kizárólag lágy vízzel öntözhető. A hazai csapvizek nem megfelelőek erre a célra, mert magas a mésztartalmuk, ami a Vénusz légycsapójának rendkívül káros.
Öntözéséhez lehetőleg esővizet használjunk, ennek hiányában desztillált víz is megteszi. Előbbiek hiányában használhatunk forralt csapvizet is, mert a kalcium egy része így kicsapódik, de ezzel csak kis mértékben javítható az öntözésre használt víz. Az ioncserélt víz sem megfelelő számára.
Páraigény
Gyakran telepítik floráriumokba ezt a növényt, és valóban jól is mutat ilyen környezetben, de valójában nem szükséges így elhelyezni. Kedveli ugyan a párás környezetet, de nem igényli annyira, mint például a kancsókafajok. A növény alatt amúgy is víz áll, ennek folyamatos párolgása elegendő számára.
Ha mégis floráriumban szeretnénk elhelyezni, figyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű fényhez jusson. A floráriumokhoz használt mesterséges megvilágítás tapasztalataim szerint nem elégíti ki a Vénusz légycsapója nagy fényigényét. Lehetőleg úgy helyezzük el, hogy a lehető legtöbb természetes fényt kapja, és esetleg ezt egészítsük ki mesterséges megvilágítással.
Talaj
A növény talajigénye is speciálisnak tekinthető. Természetes élőhelyén tőzeglápokon él, ezt a közeget kell neki biztosítanunk otthonunkban is. A Vénusz légycsapója a nagyon savanyú, mészmentes közeget kedveli, melynek pH-értéke 3 és 5 között van. Ültetőközegnek Novobalt tőzeget alkalmazzunk, ami beszerezhető a kertészeti áruházakban vagy internetes rendelés útján is. Ezt fellazíthatjuk némi mészmentes folyami homokkal, de ez nehezen beszerezhető, és gyakorlatilag nem is feltétlenül szükséges a használata.
Tápanyag
A rovaremésztő növényeket soha sem szabad tápoldatozni! Természetes élőhelyükön a talaj nagyon kevés tápanyagot tartalmaz, épp ezért alakultak ki különleges rovarfogó csapdáik. A tápoldat általában súlyosan „megégeti” ezeknek a növényeknek a gyökérzetét, vagy levéltorzulást okoz náluk. Ha úgy érezzük, növényünknek tápanyag-utánpótlásra van szüksége, azt etetés útján tegyük.
Etetés
A közhiedelemmel ellentétben a Vénusz légycsapója nem hal éhen, ha nem jut zsákmányhoz. A rovaremésztő növények asszimiláció útján ugyanúgy cukrokat és keményítőt állítanak elő, mint a többi növény, és ezzel tartják fent magukat. A zsákmányszerzés csupán azt a célt szolgálja, hogy kiegészítsék vele az élőhelyükön nagyon szűkösen rendelkezésre álló tápanyagmennyiséget.
Természetesen, aki Vénusz légycsapóját vásárol, az szeretné etetni, hiszen ezért mozgatja annyira a fantáziánkat ez a növény. Az etetésnél azonban nem szabad túlzásokba esnünk. Ne adjunk túl nagy zsákmányt a növénynek. Az ideális méretű rovar körülbelül a csapó hosszának harmada, esetleg fele. A házi légy pont megfelelő méretű.
Fogjuk meg a rovart egy csipesszel, majd érintsük a csapó belsejében található szőrökhöz egymás után többször. A csapó összecsukódik, és már végzi is a dolgát. Csak friss rovarokat használjunk. Egy régen lecsapott, összeszáradt léggyel már nem sokat kezd a növény. Amikor a csapó kinyílik, a rovar kitinvázát egy csipesszel óvatosan eltávolíthatjuk, de vigyázzunk, nehogy feleslegesen újra működésbe hozzuk a csapdát.
Elegendő csak nyáron etetnünk, 2-3 hetente egyszer. Lehetőleg ne legyen rovar 3 csapónál többe egyszerre. Mondanom sem kell, hogy mindenféle emberi fogyasztásra szánt hústermékkel ne etessük a növényt. Természetes élőhelyen nem valószínű, hogy pörköltet vagy szalámit eszik, inkább maradjunk a rovaroknál.
A csapókat feleslegesen ne ingereljük, ez legyengíti a növényt. És egy-egy csapó csak 3-4 alkalommal képes összezárulni.
Szaporítás
Magról való szaporítása gondos kertészeknek való feladat. Kis fekete magvait nedves tőzeg felszínére vessük, majd takarjuk üveglappal, vagy húzzunk rá egy átlátszó fóliát. A magvak fényen csíráznak, nem szabad földdel takarni őket, de állandó nedvességtartalmat kell biztosítanunk számukra. A magoncok 20-22 °C-ot igényelnek.
Könnyebben elvégezhető szaporítási mód a tőosztás. Tavasszal átültetés idején több részre is oszthatjuk a kifejlett növényeket. Általában kis mozgatásra maguktól is könnyen szétválnak a különálló részek. Ültessük őket külön cserepekbe, és gondozzuk őket a szokásos módon.
Akár levéldugványozást is végezhetünk. Válasszunk le egy kifejlett, egészséges, lehetőleg nem túl öreg levelet, figyelve arra, hogy az alsó, földben lévő fehér része is rajta legyen. Ezt dugványozzuk el nedves tőzegbe, majd húzzunk rá áttetsző fóliát. A levél tövénél kallusz szövet fog kialakulni, ebből fejlődik ki az új növény.
Nagyüzemi termesztésben a Vénusz légycsapóját laboratóriumi körülmények között „in vitro” szaporítják. Ez az úgynevezett mikroszaporítás. A növény merisztéma szövetét steril táptalajra helyezik, és ebből a szövetből rengeteg új növényke fejlődik.
Növénydoktor
Általában gondozási problémák okozzák a vesztét. A leggyakoribb problémát a kemény vízzel való öntözés okozza, vagy az elégtelen fényellátás miatt sínylődik a növény. Arra is fordítsunk figyelmet, hogy betartsuk a növény téli nyugalmi időszakát.
Sokan abba a hibába esnek, hogy túletetik a növényt, vagy egyszerűen feleslegesen ingerlik a csapókat. A szakirodalom szerint néha levéltetvek támadják meg, de én még sosem tapasztaltam ilyet. A talaját ellepő tőzeglegyek több gondot okoznak. Ezeket rovarölő szerekkel kiirthatjuk, de sokat segít az is, ha évente friss tőzegbe ültetjük a növényt.
Az elpusztult leveleit gyakran penészgombák lepik el, ezt a növény tisztán tartásával megakadályozhatjuk
