Vénuszfodorka gondozása: tippek a gyönyörű, egészséges növények eléréséhez

A vénuszfodorka nagyon szép, de meglehetősen érzékeny növény. Ha azonban sikerül meleg, magas páratartalmú helyet találnunk neki, sok örömünk telhet benne.

Vénuszfodorka jellemzői

A vénuszfodorkát (Adiantum) tulajdonképpen ritkán tartják lakásban, pedig például a nappaliban különösen levegős és könnyed hatást kelt. A természetben a világon szinte mindenütt megtalálható. A Föld melegebb területein mintegy 190 faja él. A legtöbb közülük Dél- Amerika esőerdőiben őshonos. A vénuszfodorka nem szereti a túl sok fényt, a közvetlen napsütést pedig egyáltalán nem bír]a, ezért az árnyékos helyet kedveli..

A nyirkos erdei talajban érzi a leginkább otthon magát, elsősorban ott, ahol a többi növény nem korlátozza a növekedésben. Néhány faj azonban szűk sziklarepedésekben is megél.

Ezek a lelógó fajok a kopár sziklafalat zöld növénytengerként díszítik. A lakásban ezek a fajok általában falra elhelyezett ámpolnákban kapnak helyet.

Nem bír]a a szárazságot

A vénuszfodorka esetében végzetes lehet, ha földje teljesen kiszárad. Próbáljuk meg a növényt megmenteni oly módon, hogy a cserepet langyos vízbe állítjuk, és addig hagyjuk benne, amíg már nem jönnek fel légbuborékok a víz felszínére. Ez kb. tíz percet jelent. Ezek után vágjuk le az elszáradt növényrészeket közvetlenül a talaj fölött.

Biztosítsunk magas páratartalmat. A cserépalátétbe öntött vízbe helyezzünk kavicsokat, majd a cserepet ezekre tegyük rá, vagy a cserepet tegyük nagyobb kaspóba, a köztes területet pedig töltsük ki nyirkos tőzeggel.

Fajtái

A legismertebb faj a szép, élénköld levélzetű A. raddianum. Az A. tenerum az egyik legmutatósabb faj. E faj tollszerű levelei sűrűn helyezkednek el. A fiatal levelek rózsaszínűek. Az A. pedatum az enyhébb telet a szabadban is átvészeli, ha megóvjuk a fagyoktól.

Gondozása

A vénuszfodorka világoszöld levelei fekete száron ülnek. A kifejlett növény 40-50 cm magasra nő. A páfrányok nem hoznak virágot, viszont a levelek fonákján spórákat nevelnek. A növényt ezekkel szaporíthatjuk.
Természetes körülmények között az erdők aljnövényzetében él, ezért a félárnyékos, árnyékos hely, és 15-20 °C-os hőmérséklet az ideális számára. Télen is magas páratartalmat igényel.

Soha nem száradhat ki. Mindig kapjon bőségesen vizet, de a cserépalátétben ne gyűljön össze a víz. A pangó vizet egyáltalán nem viseli el. Télen öntözzük kevesebbet. Az öntözéshez mindig lágyított, langyos vizet használjunk. Márciustól augusztus végéig adjunk a növénynek tápoldatot, de mindig csak alacsony koncentrációban. Permetezzük gyakran, de ne a leveleket, hanem inkább a földet és a növény környezetét.

A többi páfrányhoz hasonlóan laza, tőzeges földkeveréket igényel.  Az átültetésre a tavasz a legalkalmasabb időszak. A fiatal növényeket évente, az idősebbeket viszont csak két-három évente ültessük át. Ha elszárad, általában még megmenthetjük, ha a leveleket tövig visszavágjuk. Egyébként csak a száraz leveleket kell levágnunk.

A vénuszfodorkát úgy helyezzük el, hogy jól érvényesüljön légies lombja, tegyük például a szobában vagy a lépcsőházban egymagában a virágtartóra.

Vénuszfodorka szaporítása

Az idősebb páfrányokat háromévente ültessük át. Ilyenkor mindjárt több részre oszthatjuk a tövet. A gyökérlabdát óvatosan válasszuk szét két vagy három részre, majd a töveket ültessük el külön-külön föld és tőzegkorpa keverékével töltött cserepekbe. Előfordulhat, hogy a tőosztást követően a páfrány lehullatja egy-két levelét. A száraz leveleket vágjuk le ollóval. Ne aggódjunk, az így keletkezett hiányt az új levelek hamarosan betöltik.

Páfrány spórából

A páfrány spórái a levél fonákján barna foltokba tömörülve helyezkednek el, amelyeket szintén felhasználhatunk a szaporításnál. Igaz ugyan, hogy a spóráról való szaporítás nem éppen könnyű feladat. Tavasszal vakarjuk le éles késsel a levelek fonákjáról a számtalan spórát, de ügyeljünk arra, nehogy egy légáramlattal elszálljanak.

A szaporítóládát töltsük meg fertőtlenített, nyirkos vetőfölddel. vessük el a spórákat, majd helyezzünk a ládára üveglapot vagy szellőzőnyílásokkal ellátott fóliát. Tegyük a ládát sötét, kb. 21 °C hőmérsékletű helyre. Három hét elteltével megjelennek az első előtelepek. Ilyenkor tegyük a ládát világosabb helyre. de semmiképp se közvetlen napfényre. Ha a fejlődő növénykék már elérték az 5 cm-es magasságot, és már megerősödtek, ültessük át őket cserepekbe vagy ládába. Az átültetésnél használjuk ugyanazt a földkeveréket, mint a vetésnél. Ültessünk 2-3 növény-két egymás mellé, hogy dúsabb benyomást keltsen.

Növénydoktor

Ha az egészségesnek látszó növény levelei hirtelen összepöndörödnek, a levélszélek pedig elszáradnak, a vénuszfodorka túl kevés vizet kapott, vagy túl száraz volt a levegő. Azonnal öntözzük meg, a leveleit pedig permetezzük vízzel.

A nagyarányú levélhullás hosszantartó szárazságra vagy helyváltoztatásra utal. Mindkét esetben vágjuk vissza az összes levél-szárat, a növényt pedig alaposan öntözzük meg.

Ha a növény nem száraz, és a levelek összepöndőrödnek, túl sok vizet kap vagy túl alacsony hőmérsékletű helyre tettük. Tegyük melegebb helyre, és öntözzük kevesebbet.

Mindig tartsuk szem előtt, hogy a vénuszfodorka nagyon érzékeny a változó páratartalomra és hőmérsékletre. Ezt különösen akkor észlelhetjük, ha a növényt új helyre tesszük. Jegyezzük meg, hogy a páratartalom és a hő-mérséklet egymással összefüggenek. Ha a hőmérséklet növekszik, csökken a levegő páratartalma, vagyis mesterségesen kell pótolnunk.